Amikor először jutottam Palatkára, Kodoba Béla vendégei voltunk. Nagyhéten, ha jól emlékszem, nagycsütörtök este, vagy nagypénteken állítottunk be hozzá. Nagyon szép két napot töltöttünk ott… és oda akarok csak kilyukadni Kodoba Marcival kapcsolatban, hogy Marci akkor éppen Déván lakott, nem volt Palatkán. Öreg Imre kontrázott, Rémusz is kontrázott egyet tizennégy-öt évesen, Béla hegedült, Stefán is ott volt. És aznap, amikor mi eljöttünk, lehet, az már húsvéthétfő volt, vagy vasárnap, nem tudom, de nem is az a fontos, hanem hogy az eljövetelünk napján délelőtt megérkezett Marci Déváról. Látszott, hogy nagyon fáradt, nyúzott a hosszú úttól, de fogta a hegedűt – és megváltozott körülöttünk minden. De a többi muzsikus is, Béla is, Imre bácsi, Stefán, Árpi, mindenki… Kézzel tapintható lett a tisztelet, a szeretet, a muzsikának az íze, a végtelen magabiztossága és nyugalma, amikor Marci elkezdett muzsikálni.

Valami egészen kivételes muzsikus volt ő, olyannyira példaképem lett nekem – mindamellett ugyanúgy tisztelem az összes többi muzsikust Palatkán is és máshol is -, de Marci annyira kilóg a többiek közül, hogy már évek óta nem tudok úgy palatkait zenélni, hogy ne rá gondolnék közben, hogy ne arra törekednék, hogy biztosan tudom, hogy most ő ezt hallja, vagy elképzelem, hogy ő ezt hallja, és hogy úgy kell muzsikálni, hogy amennyire lehet, ő legyen ezzel elégedett.

Nagyon sok zenét hallgat már az ember életében, és reméljük, hogy még fogunk is hallani, de abban már biztos vagyok, hogy Marcinak nincs párja. Vannak sokan kiemelkedő muzsikusok és mindegyiknek hálás vagyok Palatkán és mindegyiket nagyon szeretem… Marci meg egészen más.

Amit feltétlenül tanulnom kell tőle a mai napig, hallgatva a felvételeit és visszaemlékezve rá, hogy mindig kiszolgált mindenkit. Akkor is, ha esetleg a kollégák már többet ittak a kelleténél, ő akkor is vitte a hátán a lagzit, a muzsikálást. Bárki kért valamit, elmuzsikálta, mindig szépen, mindig becsülettel… hát ez hallható a felvételein. Azt is láttam Palatkán többször, hogy tisztelet övezi, szeretik, nevetgélnek, amikor viccel… Mindig kedves volt, mindig segítőkész, figyelmes, okos, egy nagyon komoly jó ember volt. És egészen döbbenetes, hogy mennyi nótát muzsikált és hogyan. Tényleg biztos vagyok benne, hogy száz évben egy ilyen muzsikus születik, mint amilyen ő volt. Aki ilyennek születik, az nem hal meg soha. 

Én azt szeretném az ő nyolcvanadik születésnapjára kívánni, hogy aki az ő muzsikájához nyúl, az mindig a lehető legnagyobb tisztelettel meg szeretettel tegye és úgy használja. Próbálja meg a lehető legjobban, mert ha valaki, akkor aztán Kodoba Marci biztos, hogy legalább ennyit érdemel. Ennél alább nem szabad adni. 

Isten éltessen minden palatkai muzsikust!

Koncz Gergely, 2021.04.28.